Tegnap nem mentem vissza a dokihoz... Talán jobb is így! Kacajka, ne szidj össze érte!:(
DE szokásomhoz híven elkezdtem szövögetni-fonogatni az összeesküvés-elméleteim, és az utolsó percben azt a döntést mertem hozni, hogy adok ennek a rohadt maripennek, egy esélyt, és beszedem mind. Tibi meg csak győzködött, hogy a dokinénikek igenis igaza van, és ez torokgyuladás! ...és igenis jó bogyó a maripen!!!
A környezetem kiakadt... Elég xar látvány lehetek, mert pár emberkének kiabál a gondolata: ne vegyél már 2 hetes tv újságot!!!:(
...és ami még xarabb, valahogy így is érzem magam!
Jelenleg (ezekben a percekben) tudok nyelni. Nehezen, de nem fáj olyan égetően-ordítóan-borzasztóan. Éppen a cataflan áldásos hatását élvezem. Nyakamon a vizes zsepi, és gurgulázgatom mama csodalötyijét. (gurgulázom??? - többet lenyelek, mint kellene...)
Depike is vagyok mellette, és ha nagyon fáj (szégyen-nem szégyen), sírok mint egy kisgyerek!:(
...és csak hogy kerek legyen a világ, és mégxarabb a hangulatom, reggel Sugicámnak elkezdett menni a hasa, és hányt egy nagyot!:-O Utána vidáman átment mamáékhoz, mint akinek semmi baja!!! Persze nemrég átmentem, és megnéztem mit csinál a Csibefalat: csak megy a hasija, és nyugiban feküdt, úgy nézte a mesét...
Lehet, hogy hétfőn kézenfogva a kicsimmel megyünk vissza a dokinénihez???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése