Vihar - pusztítás

Pénteken délben 10 percel hamarabb hazaengedtek minket a munkahelyről, mert egy iszonyat csúnya felhő közeledett. De akkor még csak az egyik oldalt láttam...
Gyorsan elszaladtam az ABC-be, mert nem lett volna kedvem visszatekerni. Egész gyorsan végeztem.
Amikor elkezdtem tekerni, megláttam a felhő másik oldalát. Iszonyat ronda volt, ilyet még nem láttam: rózsaszín, lila, és barnás volt, és rettentően jött felfelé.
Az utca elején tekertek már többen hazafelé, és mondták is, hogy teperjünk, mert nem érünk haza eső előtt.
Ők azért nem tepertek úgy igazán, de én elkezdtem hajtani, mint az őrült. Nagyon féltem, dörgött, szikrázott, óriásaiakat villámlott.

A lábam remegett, a szívem majd kiugrott, de tekertem. Levegőt se nagyon kaptam, úgy lihegtem.
Az utca közepén elkapott egy olyan széllökés, hogy azt hittem, oldalra elrepít biciklistől a vihar. Ott olyan furcsa meleg volt.
(tegnap tegnapelőtt kiderült, vagyis többen mondták, hogy tölcsért láttak leereszkedni - én meg átgázoltam rajta ezekszerint)

...és utána jött a felhőszakadás. Már majdnem hazaértem, amikor rámzúdult a víz. Na, akkor már alig kaptam levegőt! Arra emlékszem, hogy a szomszéd boltnál akkor csukták be az ajtót.
Tepertem haza, biciklit ledobtam, táskám kiráncigáltam a kosárból. Ajtó persze kulcsrazárva, alig tudtam bejönni.
Mire bejutottam, bőrig áztam.

Eddig is féltem ha dörgött villámlott, de csak ezután jött az iszonyat.

Ledobáltam a vizes ruhám magamról, és mivel megérkezett a jég, leengedtem teljesen a redőnyt. Felkaptam a fényképezőt, és jöttem ide, a hátsó ablakhoz, hogy megörökítsem a tombolást. Persze nem sikerült lekattintani, mert csak a vaku berregett, meg állítgatta magát a gép össze-vissza. Letettem az ágyamra, felkaptam a kis lenge rucim, és kiszaladtam a konyhaablakhoz, hogy megnézzem, mekkora a jég.
Háááát, jó, 1,5-2 cm átmérőjű volt. Bejöttem, és az eső mégjobban rázendített, a szél pedig iszonyatosan süvített.

Áram már nem volt, így zseblámpával világítottam, kihúztam mindent, a hosszabbítókat is.

Az ablakok hirtelen kivágódtak, pedig a redőny le volt engedve teljesen, alig birtam becsukni őket.

A jég mégjobban csattogott. Ismét konyhaablak. Felnéztem a fejem főlé, és hallottam, hogy a cserepek is csörömpölnek. A jég nagyobb volt. Nem sokáig lestem, mert rádöbbentem, hogy ázunk befelé. Rohantam az első szobánkba. Csurgott a víz a mennyezeten.
Felkaptam Tibi csillivilli laptopját, de már akkor csurgott belőle a víz. Rohantam árt vele a másik szobába. Utána ki a router-ért, és a többi kis vacakért. Csak úgy ráncigáltam a vezetékeket, kanócokat.
A TV-re rádobtam egy lepedőt, mert azt meg se birtam mozdítani.
A mennyezet csattogott, azt hittem, rámdől a ház. Mindenhol folyt a víz, olyan volt, mintha bent is esett volna az eső.

Próbáltam menteni ami menthető. A szőnyegünk, a fotelek, a rékamé, a puffok minen-minden ázott, Centis víz állt a szobában.
Én is csurom víz voltam, és a könnyem is folyt...

Mivel a mennyezet egyre jobban csattogott (mintha téglákat dobáltak volna rá), beálltam a két szoba közé. Halálfélelmem volt!

Amikor kicsit csendesedett, befutott a párom. Így már ketten hurcoltuk a dolgokat befelé.

Amikor pedig majdnem elállt az eső, kimerészkedtem. Kint mindenhol faágak, és cserepek hevertek a földön. Felnéztem a háztetőnkre: a szél lekapta a háztető elejéről a cserepeket, jó hosszan.

folyt.köv.