2010. június 24., csütörtök

Kétségbeesésből düh

Komolyan mondom, kezd emberundorom lenni!

A polgármesteri hivatalba jön be boldog boldogtalan, és némelyik ember kavar, mint a turmixgép.

Elegem van!

Tudom, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, de könyörgöm, azért már ne jöjjenek be minden kis apró szarral mostmár!
Pl. bejött egy nő, hogy nála már volt kint a biztosító is, DE írjam fel, hogy beázott a fal, és hullámos a padlószőnyege!

Felírtam. Kedvesen mosolyogtam. Pedig belül tomboltam, és legszívesebben leordítottam volna a fejét! A frászt nem érdekli a qrva szőnyege!!!

Az én szőnyegem se érdekel senkit!!!!!

Nomeg. Cigányasszony. Ismét kölcsöngyerekkel. Írjuk fel a kárt a kertjébe! Kérdezem mi volt benne? Vetemény. Felírtam. Szó nélkül.
Azt persze tudni kell, hogy nemrég ment neki ki a parlagfüves felszólítás, mert a kertje egyenlő a dzsungellel.
Az egyik kolléganő azért megjegyezte, hogy az a kert gazos!
Erre az asszony: Annyira nem gazos az! De fekszik benne a növény!
...és elkezdett sírni, hogy mit fog enni a kecskéje!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
Gyűlik-gyűlik bennem a méreg! Egyszer ki fog törni! ...és szerintem valakinek le fogom tépni a fejét!!!

Nincsenek megjegyzések: