Bőgni volna kedvem...

Ma az egyik kolléganőm megjegyezte, hogy mi bajom, miért nem mosolygok? Erre nyomtam egy vigyort...
De nem hagyott békén, mert mondta, hogy ez akkor se az igazi, mert nekem a szemem szokott mosolyogni!

Igazán nincs kedvem vigyorogni!
Honnan akasszak le egy csomó pénzt, hogy szigeteljük a tetőt??? No meg a kerítés... No meg a bútoraink, no meg a stb...

Egyszerűen tök kilátástalannak látom a helyzetet.
Mint már írtam, biztosítáunk nincs!
Úgy látom, hogy a lakosságnak nem sok esélye van arra, hogy kapjon valami kis anyagi segítséget!
Állambácsi, és a kormány xarik ránk. Najó, ez így nem igaz, mert ígérni azért tudnak!:P
Sőt, az se jár sokkal jobban, akinek van biztosítása. Az egyik biztosító ugyanis bejelentette, hogy ők bizony 100ezer forint alatt nem fizetnek kártérítést!

...pedig 100ezer ilyen esetben igenis nagy segítség! Főleg, ha 28ezres segélyből él, vagy minimálbérért dolgozik, de gyereke van!

Ezek mind bosszantanak! Nagy a nyüzsi a faluban, és sokmindent hallani. Csúnya dolgokat is!:(

Az ország más részein élők csak arról tudnak, hogy Mezőhegyest elverte a jég.
Rólunk egy szót nem hallottam még! Pedig itt nálunk volt a környéken a legtöbb sérült ház! A rokonaim is meglepődtek amikor elmeséltem, mi volt itt. Ők nem tudták...

Mezőhegyes mégiscsak egy város, és pont ott volt lóverseny. Szívből sajnálom őket is!!! Meg mindenkit, akit ez a katasztrófa ért! Ezt nem kívánom senkinek! Mezőhegyesen is élnek rokonaim, és ismerőseim...

Szóval elegem van. Talán most jön ki rajtam ez az egész!:( Szorongok, remegek, félek! De majd túlteszem magam rajta valahogy!

Ha becsukom a szemem, látom magam, ahogy állok a sötétben, a két szoba közt, ömlik befelé a víz fentről, és a cserepek a mennyezeten durrognak...