A délelőtti főzőcske után gondoltam, ma kimegyek a szabadba, és kicsit rendezgetem az udvart.
Van egy nagy dombunk, azt kellett volna felásni kicsit és szétlapátolgatni. De ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy az elvadult bodzánkat megnyessem. Tibi már a multkor nekiesett, viszont én totál letaroltam! Úgy utálom, hogy ott van! ...ráadásul fürtökben lóg rajta a levéltetű. Gusztustalan nagy csomókban állnak a bogarak a szárán! Persze még van az az udvaronbőven...
Csak be kellett jönnöm, mert patakokban folyt rólam a víz. ...no meg elég furin éreztem magam... lehetne a naplóm címe az is pl, hogy a hipohonder kismvity naplója. A mostani tünetek: tarkótáji fájdalom, szédülés, hányinger, pocakfájás. Vérnyomira gyanakodtam, de rájöttem: a brassói kilőtte az epém.Belehallóztam a klotyiba, utána leküldtem egy kevéske szódaport, és láss csodát: jobban lettem!:P
Sugiék nagyon készülődnek a ballagásra. Nem lesz nagybuli, ugyanis valószínű, hogy dolgoznom kell. Na jó, az ünnepségre elengednek... De utána irány a munka!:( Nem tudok mit tenni, náluk is családi összejövetel lesz!
Húúú, kezdek nagyon köhögni: már megint a panaszkodás...
Régen írtam már a fogyiról... Nos, egyhelyben topogok! Nem megy. Vessetek rám követ, de tuti szerezni fogok egy adag Adipexet! Elegem van, hogy kínzom magam, és mégse megy! Elegem van, hogy ekkora nagy ház lettem!Azért egy előnye van a dolognak: a buszon tuti átadnák a helyet, mert a hasméretem egy 6 hónapos terhesével vetekszik!:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése